Harmadik út
12.
„Hol van János bácsi?”, kérdezte Ernőtől.
„A szobájában. Hol lenne?”, válaszolta Ernő, de látszott rajta, hogy másra gondol.
„Bemenjek hozzá rögtön? Vagy hogy legyen?”, kérdezte Kollarik.
„Ja”, kapta fel a fejét Ernő, „Ahogy akarod. De még nem is ettél. Nem vagy éhes?”
Kimentek a konyhába, ahol annak idején a disznót dolgozták föl, és ahol Juliska néni, a szakácsnő annyi bablevest és túrós csuszát megfőzött nekik, de most nem volt Juliska néni, túl késő volt hozzá, ilyenkor ő már hazament, de talán mást történt vele, Kollariknak rémlett valami, mintha meghalt volna, a szülei említették, vagy mégsem?, a válást követő időszakban minden olyan álomszerűnek tűnt, ami nem a saját történetére vonatkozott, és azon volt, hogy megkérdezi Ernőtől, de végül nem Juliska nénire, hanem a kutyára kérdezett rá:
„Hol van Tappancs?”
Ernő megállt egy pillanatra, az előszoba-folyosón, a konyhaajtó előtt, ránézett Kollarikra, és visszakérdezett:
„Nem is tudod? El kellett altatni. Amikor kezdődtek a bajok János bácsival. Nem volt, ki gondját viselje. De amúgy is elhájasodott a szíve, alig tudott már mozogni. Tudod, hogy mindenki túlzabáltatta, főleg János bácsi.”
Aztán visszafordult az ajtó felé, és belépett a konyhába.
Kollarik megvacsorázott, bár nem volt túl bizalomgerjesztő, amit Ernő a kamrából kihozott, száraz kenyeret, avas szalonnát, penészes sajtot, még valami savanykás bor is előkerült, ami köszönőviszonyban sem volt a bácsi régi miseboraival, evett belőlük valamennyit, aztán megkérdezte:
„Mi lesz éjszaka a dolgom?”
„Mellette lenni, semmi más.”, válaszolta Ernő, „És ha gond van, kelts fel azonnal, az udvari vendégszobában leszek.”
Elváltak, és Kollarik elindult a bácsi szobája felé. Végigment a hosszú folyosón, a végén jobbra fordult és máris ott volt a kis átjáróban, amelyből balra nyílt a bácsi ajtaja. Gondolkodott, kopogjon-e, de aztán eszébe jutott, hogy a bácsi talán már alszik, igen, nyilván alszik, különben Ernő nem hagyta volna ennyi időre magára, és benyitott.
Jól ismerte a szobát, hiszen annak idején itt gyónt meg a bácsinak, de különben is sok beszélgetős estét töltöttek itt együtt a családdal, jól ismerte a kilincs érintését is, hiába járt itt utoljára évekkel azelőtt. Lenyomta és belépett.
