A negyvenéves férfi

21.   Álomkórász álmodott. Azt álmodta, hogy hull a hó. Nem volt ez nagy hóesés, inkább csak pilinkézett. Mégis terített valami vékony szőnyeget, ami nem adott puhaságot a járásnak, de adott puhaságot a tekintetnek. Úgy simult a tekintet ebbe a látványba, mint egy…

20.   „Menjünk?, kérdezte végül, vagy nem kérdezett semmit. Csak mentek. Reggel volt. Az a reggel, a teremtés hatodik napjára következő. Tükörfény, néma csend és tisztaság egy sötét, koszos és lármás presszóban a körút sarkán. Nem kérdezett semmit. Csak mentek. Már…

19.   - Hogy vagy? - Mintha nem tudnád. - No de mégis. Azóta. - Mióta? Azóta? Úgy érted? - Igen. Úgy. Azóta. Emlékszel? - Mire? - Hát, amikor itt. Amikor először voltunk. - Nem, nem emlékszem. Hülye vagyok. Szenilis. Az agyamat is magaddal vitted. - Ne csináld ezt. -…

nem megy érted? érted? nem megy a bőröndöt fogja elmegy lemegy lassan le a lépcsőn mennék utána de későn késő menni késő bármi nem marad már más csak várni várni folyton és hiába lóg az égből isten lába megragadnám visszahúzza kérlek uram kérlek újra újra és csak…

  18.   Ahogy beléptek a kávézóba, Álomkórász tudta, hogy nem abba a kávézóba lépett be, amelyben egykor, a doktorija idején a diadalreggelit ülték meg, de azzal is tisztában volt, hogy egy olyan helyre lépett be, amelynek helye van az időben, mert egyszer már helye…