A negyvenéves férfi

74.   Nem volt meg, nem volt ott mellette. Feküdt ruhástul az ágyon, ahogy elnyomta az álom, és nem aludt mellette a felesége, holott azt mondta, legkésőbb kettőre megjön. Még be kellett volna fejeznie a csomagolást, elrendezni a szobát, leadni a kulcsokat, de hűlt helye volt.…

73. Rennes ott volt, mindvégig ott volt, amíg haza nem jött a felesége. De utána is ott maradt. Ő ment ki érte, akárcsak novemberben, de most január volt, síszünet, kiment hozzá, hogy hazahozza. Utolsó este volt egy bál, búcsúbál, no nem kifejezetten az, de úgy sült el. És oda…

Csak lóg a szemben semmi nincs a semmi van egy élet a születés a gyermekkor és az hogy ez mivé lett a hang mely folyton benne szólt és lökte lökte menni a hang mely immár elcsitult csak csend van és a semmi   csak lóg nem érez semmit már sem szeget két kezében sem mást…

72.   Pár napja jött meg Rennes-ből, még nem is jött meg igazán, még ott volt, ült első este a szobában, várta a feleségét, aki elment, hogy aztán visszajöjjön, de ne jöjjön vissza igazán, egy kicsit végig ott maradjon máshol, egy másik emeleten, mindvégig, amíg ő…

Aztán boldogan élt. Amíg. Csak épp előtte élt. Boldogan. S azok a reggelek. Álom után egy nap előtt. S a nap, amíg a boldogat valónak élni meg. A megint egy nap s a felkelek, az ürítkezés s a fogmosás, az indulok, s ebben a létezem, vagyok, tehát még jó, hogy boldogan.…