A negyvenéves férfi

A hiány verse Hiányzol reggel, hiányzol este, a hiányodról szól minden pillanat, a hiányoddal köszönt a virradat, és aztán az egész nap csak erre   emlékeztet. Egész nap hiányzol. Míg nem beszélünk, üres bennem minden. Akármi van is, valójában nincsen, mert ami van…

Révbe ér és Most elmesélek neked egy történetet. Ez most nem lesz vers, csak egy mese. Szóval volt egyszer úgy, hogy otthon voltam, a gép előtt ültem, s szólt a zene. Tudod, nálam mindig szól, valahogy megnyugtat, olyan, mintha nem lennék egyedül, olyan mintha ott lenne valaki…

Szonett a türelemről Most írom leglágyabb versemet, amikor nem láttalak máma, és tudod elfog a szédület, mert bár az értelem még várna,   ám a szív, vagy legyen bármi is…, már egyre sürgetőbb az érzés, egyre nehezebb, hogy elcsitíts, a mélyből fel-feltör a…

Holnap (február 20, csütörtök) este fél 8-kor a RoHam bárban (Dohány utca 22-24.) olvasok fel mások társaságában. "Negyvenéves férfi" szövegek lesznek műsoron. Várlak titeket, inkognitóban vagy anélkül :), szeretettel!

Eszterlánc Ha láncra fűzném mind, mi vagy, kitelne, tudom, egy gyöngysor. Az egyik lényed mind vigad,  másik gonddal telik olykor.   Gyöngye van a nevetésnek, tán sírásnak (még nem tudom), gyöngy, mi tükröz százszorszépet, és gyöngy, mi ránc a homlokon   (persze…

Válasz-szonett az álomról Ostobaság ez, ne legyél gyenge, legyél hát férfi, éld, ami jön. Az álom elvisz a végtelenbe, s ott a valóság majd rád köszön.   „Jó napot”, mondja, kezet szoríttok, átölel szépen, mint jó barát. „Nézz a szemembe, mind, amit látsz…