A negyvenéves férfi dudás volt és pokolra ment.
Ment, ment lefelé, hát egyszer csak találkozott egy ördöggel, aki úgy nézett ki, mint egy házassági anyakönyvezető. „Ez már a pokol?”, kérdezte tőle a negyvenéves férfi. „Persze”, mondta az anyakönyvvezető. „Na jó, akkor én visszamegyek”, mondta a negyvenéves férfi. „Nono, ez még csak a pokol első bugyra”, akadékoskodott az anyakönyvvezető. „Na és?”, kérdezte a negyvenéves férfi. „Ez még nem elég”, felelte az anyakönyvvezető, „le kell menni a pokol fenekére.” „Ugyan már”, mondta a negyvenéves férfi, „nekem bőven elég”, és elindult felfelé. „Várj csak”, szólt az anyakönyvvezető, „súgok neked valamit”, és súgott valamit a negyvenéves férfi fülébe. A negyvenéves férfi erre úgy érezte, mintha jég borította volna be a felfelé vezető utat, hiába próbált kapaszkodni, ellenállhatatlanul csúszni kezdett lefelé.
Egyszerre szembetalálta magát egy másik ördöggel, aki úgy nézett ki, mint egy katolikus pap. „Hol vagyok?”, kérdezte tőle. „Hol, hol, hát a pokolban”, felelte a pap. „Na jó, de melyik bugyrában?” „Nem tudsz számolni?”, szólt a pap, „Természetesen a másodikban. „ „Én innen már visszamegyek”, mondta a negyvenéves férfi. „Nem ajánlom”, fenyegette meg tréfásan a pap az ujjával. „Én azért megpróbálom”, szólt a negyvenéves férfi, és elindult felfelé. „Várj csak”, mondta a pap, „súgok neked valamit”, és súgott. A negyvenéves férfi erre megint a jeget érezte a talpa alatt, és csúszott tovább lefelé.
Négy ördöggel találkozott még, az egyik olyan volt, mint egy válóperes ügyvéd, a másik, mint egy pszichológus, a harmadik, mint egy pszichiáter, a negyedik pedig, mint a felesége (mármint az övé, a negyvenévesé). Mindegyik súgott neki valamit, kivéve a feleségét, mert ő szokás szerint kiabált. Azt kiabálta, hogy: „Mars le a pokol fenekére!”.
Amikor a hetedik bugyorba ért, a negyvenéves férfi szembetalálkozott Jézus Krisztussal. „Te most te vagy, vagy egy ördög?”, kérdezte tőle. „Szerinted?”, kacsintott Jézus. „Hagyjuk.”, mondta a negyvenéves férfi, „Ez már a pokol feneke?” „Az bizony”, felelte a Megváltó. „Akkor most már felmehetek?”, firtatta a negyvenéves férfi. „Várj csak”, szólt Jézus, „súgok neked valamit”. És súgott valamit a fülébe. A negyvenéves férfinak földbe gyökerezett a lába. Nem metaforikusan, hanem konkrétan. Érezte, hogy a talpából gyökerek nőnek ki, és belefúródnak a pokol talajába. „Most mi lesz?”, kérdezte Jézustól, „így nem tudok többé felmenni.” „Ne add fel”, mondta a Megváltó, „és kellemes húsvétot!” (mert a pokolban ezek szerint éppen húsvét volt).
