A negyvenéves férfi

Negyedik út 7. Álmos múzeumigazgató volt múzeum nélkül. Legalábbis Kollarik családja sosem látta a múzeumát, mert bár többször is elindultak a vidéki kisvárosba, ahová állandóan hívta őket, sosem érkeztek meg oda. Egyszer kisiklott a vonat, nem Kollarikéké, hanem az…

Negyedik út 6. Nem beszélt meg Kollarik semmit senkivel, csak járt tanítani, meg ült otthon asszonyt várva, és gondolkodott, gondolkodott. Vagy sétált a belvárosban (mert akkoriban sokat sétált, egyéb dolga nem nagyon lévén, alátámasztva ekképp a közvélekedést, mely szerint…

Negyedik út 5. Kollariknak eszébe jutott a találkozás, egy évvel a válásuk után, amikor ő már egy éve külföldön élt, de itthon volt nyáron, és ment a főváros egyik körútján, és az egyik üzletből elé toppant az akkor már nem felesége. A nyakába ugrott. Lehengerlően…

Negyedik út 4. De nem kérdezte meg. A Férfival akkor beszélt utoljára, amikor egy vasárnap reggel feljött hozzájuk a nagy belvárosi lakásba, és bejelentette neki, hogy feleségül veszi a feleségét. Persze előbb elválasztja őket egymástól. Vagyis elintézi, hogy elváljanak.…

Negyedik út 3. Volt azonban annak az évnek egy másik sajátossága is, ami így visszanézve (ha már a szöveg az emlékirat pozícióját szándékozik felvenni) talán jelentékenynek tekinthető. Kollarikék életében feltűnt egy harmadik. Nem, nem gyerek, ami talán logikus lehetett…

Negyedik út 2. Járt Kollarik tanítani a belvárosi mintaiskolába, ahol az irodalom szeretetére, de legalábbis nem magas ívben való letojására oktatta a nebulókat, élt együtt a (második) feleségével, aki közben maga is felcseperedett (mert amikor megismerkedtek, pöttöm…

    NEGYEDIK ÚT   1. Kollarik másnap hazautazott. Otthagyta a bácsit Ernővel, akinek megígérte, hogy amint hazaér, beszél az apjával. Ittak egy búcsúkisüstit, mert ez is hozzátartozott a salamonhegyi szertartásrendhez, aztán Kollarik kisétált a vasútállomásra…