A negyvenéves férfi

 Toldott farkú szonett az életről és magamról  Negyvenhárom éves vagyok: ez van. Az emberélet útjának telén,  amit érdemeltem, csak azt kaptam, minden ott van, ahol van: a helyén.   Volt már ez is, az is: feleség és barát, szerelem, meg persze hűség,…

 Hatodik érzék   Már egy hete csak a csak arra gondolok napok hetek hónapok csak arra gondolok tudod a hatodik érzék amikor a hős szellem volt de még azt hitte ember nem tudta hogy holt és csak azt vette észre  a felesége légnek nézi emlékszel? emlékszel…

 Vonatút (folytatás és befejezés) Hosszú ideig ült így, bár azt, hogy ez a hosszú idő öt perc volt-e vagy félóra, nem tudta volna megmondani. Aztán egyszerre nyílt az ajtó, és belépett rajta egy férfi. Pontosabban megállt az ajtóban, és megkérdezte...- nem, nem…

 Én azt hiszem                                   1 Én azt hiszem, nem kell már kívánnom a boldogságot, hiszen boldog…

 Vonatút (első rész)     Minden egy vonatúttal kezdődött a negyvenéves férfi számára, hogy utóbb ezzel a vonatúttal végződjék is minden. Egy szép májusi napon, a második évezred fordulóját libamód követő évek valamelyikén. Egy olyan napon, amelyet…

 A negyvenéves férfi húsvétra készült.Nagycsütörtök volt, az utolsó vacsora és a gyász kezdetének napja, amikor a harangok Rómába mennek. S noha minden út, a negyvenéves férfié aznap este mégsem oda vezetett, hanem a konyhába, a saját lakása konyhájába, ahol…

A negyvenéves férfi kínai festő volt. Ott ült a vászon előtt mindennap, reggel nyolctól este tízig, eltekintve attól a kétszer félórás szünettől, amelyek alatt megette a magával hozott hideg élelmet, a zöldségekkel és sült hallal kevert rizst. Ez alatt a kétszer félóra…

A negyvenéves férfi katolikus pap volt a világ végén, egy mesebeli parókián. Ott élt negyven évig, Trabanttal járta a környék falvait a legnagyobb télvíz idején is, misézett, esketett, temetett, s fogadta a családtagjait, akik disznót öltek nála, vagy csak eljöttek a városból…

Ezzel egy időben a Remete ezt mesélte: „Kilépett a kapun, és elindult a kálvária felé. Láttam magam előtt, amint aláereszkedik a stációk között, ahol annak idején annyiszor, de annyiszor támolyogtam hazafelé, s ahol már időtlen idők óta nem jártam, miként jó remete…

A negyvenéves férfi mesélt: „Akkor már negyedik órája hallgattunk a Remetével. Ott ültünk kamrányi szobácskájában, előttünk az asztalon egy üveg vörösborral, amelyből csak nagy néha kortyolt valamelyikünk, és füleltük egymás némaságát. Pontosabban nem is tudom,…