A negyvenéves férfi

7. A püspök belékarolt, és elindultak kifelé a templomból. Hívők sorfala közt haladtak el, akikre a főpap már pillantást sem vetett, csak Kollarikra figyelt. Nagyon figyelt. És ez megint lefegyverző volt. Kollarik kezdte tényleg úgy érezni magát, mintha a saját apja volna, a…

6. A megbeszélés értelmében (ahogy apja a fejébe véste) a sekrestyénél kellett megvárnia az atyát, s föl volt készülve hosszas várakozásra, ám alig hogy odaért (hogy hova, vagyis hogy az a sekrestye, csak ebből vált világossá számára), már meg is pillantotta a püspököt,…

Második út 5. Korán ébredt. A szoba, az ágy s a hozzá tartozó ágynemű hangulata inkább kivetette az álomból, mintsem benne tartotta volna. Sietve tisztálkodott, majd összeszedte a cuccait, és lement a földszintre, hogy tisztázza a számlát. A portásfülkében Péter helyett már…

Második út 4. Fogalma sem volt, hol kéne keresnie az apja által lefoglalt szállást, mert csak egy papírfecnire lefirkantott cím és apja búcsúszavai („ott majd eligazítanak…”) jelentettek (illetve nem jelentettek) útmutatót, így amikor kilépett az állomásépületből,…

Második út 3. Így került Kollarik a Keleti pályaudvarra, de nem péntek délután a Kalpézsra induló vonatra, hanem a szombat délutáni vásárhelyi gyorsra, mert az édesapja megbeszélte jó ismerősével, a püspök atyával, hogy bár az ünnepi előkészületek alatt temérdek…

Második út 2. Így múltak a napok (múltak a másodpercek, a percek, az órák). S velük együtt múlt Kollarik (múlt, de nem telt, sőt mintha fogyott volna). Ám nem múlt (csak telt) a dilemma. A nagyanyai kérdés (vagy inkább utasítás). A válni vagy nem válni (egyházilag). Ami…

MÁSODIK ÚT   1.   Amikor Kollarik átment a pedagógusotthont szegélyező hatalmas parkon, még mindig fortyogott magában. Még hogy ő! Elváljon! Válik a Kaszás! Különben is már elvált egyszer. Elég volt az. Állni a bíró előtt, mint akit vádolnak valamivel (jóllehet…