A negyvenéves férfi

Harmadik út 10. Kollarik követte, és amikor kinyílt az ebédlő ajtaja, Ernő lámpát gyújtott és a hatalmas szobát fény árasztotta el, egyszerre megnyugodott: minden olyan volt, mint régen, a disznóölések és az esküvő idején. Minden olyan volt, mint régen, mondjuk… - hány…

Harmadik út 9. Kollarik habozni kezdett, az jutott eszébe, bármennyire valószínűtlennek tűnik is, talán nincs itthon a bácsi, talán fogta magát és kutyástul elment szabadságra, elvégre egy papnak is jár szabadság néhanapján, még ha ő nem is hallott még arról, hogy a bácsi…

Harmadik út 8. A parókia egy-két száz méter, végig a főutcán. Ott futott a sötétben, nyomában az ugató kutyákkal. Amelyek egyre közelebb értek hozzá, vagyis már-már hozzáértek, sőt volt, amelyik már bele is kapott a lábszárába, a boka fölött, még szerencse, hogy a…

Harmadik út 7. Ám ez nem egészen így történt. Végigment a kis hídon, mely alatt nem látta a vizet, a salamonhegyi folyócska, a Szala (vagy Szála?) vizét, de amelyről jól tudta, hogy ott folyik, ott kell hogy folyjon, hiszen még a legzimankósabb téli napokon sem fagyott be…

Harmadik út 6. Ahogy ment a Salamomhegyi estében, a kivilágítatlan országúton, Kollariknak eszébe jutott az ócska színdarabba illő jelenet, ott a bácsi templomának kertjében, közvetlenül az esküvő után. Kimondták az „igen”-t meg a „holtomiglan-holtodiglan”-t, a bácsi…

Harmadik út 5. A kis piros pedig ment, száguldott vele a májusi estében. És már nem az volt a kérdés, hova megy, hanem honnan fogja tudni Kollarik, mikor kell leszállnia. Mert utoljára az ősidőkben járt vonattal Salamonhegyen, ráadásul a szüleivel, akik – legalábbis az apja…

Harmadik út   4. Erre gondolt Kollarik, amint a vonat siklott vele a semmibe. És akkor egyszerre megérezte, hogy nincs egyedül a vagonban. Megérezte, hogy valaki figyeli, talán már jó ideje figyeli, esetleg még a gondolatatait is kihallgatta. És megfordult, hogy szembe nézzen…