A negyvenéves férfi

Jacques Prévert Családi élet Az anya köt A fiú a háborúban Az anya szerint mindez jól van És az apa az apa hol van? Ő a boltban Asszonya köt Fia a háborúban Ő meg a boltban Az apa szerint mindez jól van És a fiú a fiú szerint Mindez hogy van? Ez a kérdés fel sem…

Egy éjjel, a 2012. április 1-re virradó éjszaka, hogy, hogy nem, a negyvenéves férfi nem állt meg a változásban, és egyik pillanatról a másikra, csak úgy ukmukfukk negyvenhárom éves lett. Ez hajnali kettőkor történt, s bár nem volt biztos benne, valóban hajnali kettőkor…

BADACSONYÖRS   Nagypapa szobra a kertben Rajt’ az idő foga rágcsál Nagypapa egy oleander Négy néma virágszál   Nagymama csöppnyi madárka Elbogarászik a háznál Este bebúvik az ágyba Hajnalra meg elszáll

Egy éjjel, hogy, hogy nem, a negyvenéves férfi megállt a változásban. Van ilyen. Van, aki átváltozik az éjszaka folyamán, teszem azt féreggé vagy adóellenőrré, esetleg állatidomárrá, és reggel elmegy a legközelebbi cirkuszba és úgy dugja a fejét az oroszlán torkába, mintha…

Robert Desnos AZ UTOLSÓ VERS Annyit álmodtam rólad Annyit sétáltam, annyit beszéltem Annyira szerettem árnyad Hogy nem maradt belőled semmim Árny maradtam csak, s köröttem árnyak Százszorta inkább árny, mint az árnyak Árny csupán ki mindig visszatér majd napsütötte életedbe.

A negyvenéves férfi barátját, a festőt kiküldték felügyelni az iskolaudvarra. Nem ő volt az első tanár, de ő volt az első művész az udvaron. Negyedórát volt odakint. Négy perce álldogált és bámult maga elé, amikor a háta mögött óvatosan kinyílt az ajtó, és egy fej…

Ha az ember él (még mindig történhet valami)…

  A keskeny, alig szekérnyi úton mentek fel a hegybe, a terméskőből kirakott ösvényen, a vadmacskaköveken, ahogy a negyvenéves férfi magában elnevezte, amelyeken nehéz lett volna föltolni a biciklit, lent is hagyták a hegy aljában mindkettőjükét, a két kopott festékű,…

Négykezes vers           „magyarrá lett mindenki, akinek szívét egyszer átjárta egy Balaton-parti éjszakán a holdfény, a bor, a rózsák illata és a hegedűszó”…

A negyvenéves férfi egy olyan időben járta meg a világ végét, amely idő talán nincs is, nem azért nincs, mert már elmúlt, hanem mert soha nem is létezett, legalábbis abban a formában nem, amelyet a létezés szürke kiskatonái: a pénzügyminiszterek, jegybankelnökök és…

ÜRES SZÁR  Üres papírra száradok Mint légypiszok a lélek A percbe bújva századok Így múlik el az élet   Így múlik el az életem A létezésbe zárva Mint visszanőni képtelen Virág az üres szárra

A negyvenéves férfi felfelé tartott a hegyre. Az esti gyorssal érkezett, az utolsó vonattal, már sötétben. Mint annak idején a nagyapja, aki a hegy tetején lévő házat vette, s aki attól kezdve, tíz éven keresztül, minden márciusban elköltözött a hegy tetejére, a városból,…

Leanderes nagyapám „Szindbád […] ebben az időben olyan okos volt már,                                  mint a zöld…

A negyvenéves férfi úgy élte az irodalmat, mint valóságos életet. Mint a valóságos életet, amely mellett az a másik élet polgári foglalkozásostul, szerelmi csalódásostul és gyomorfekélyestül csak mese, álom, a képzelet játéka. Ennek volt köszönhető, hogy noha ebben a…